Idén október végén ejtettük meg a már hagyományosnak mondható Tisza-tó túrát. Először három éve vágtunk neki csónakkal a Kormorán kikötőből. Akkor a vízeresztés utolsó napján voltunk és az élőt vallattuk inkább kevesebb, mint több sikerrel. :) Tavaly a füredi holtág volt a célpont, erről ha jól emlékszem írtam is. 2013-ban ismét a tiszaörvényi kikötőt látogattuk meg.

Brigádunk nem arról híres, hogy peca előtt sokat tervezget. Eldöntjük, hogy hová megyünk, nézünk időjárást, talán vízállást és ennyi. Most Tiszaörvényre esett a választás és annyit tudtunk, hogy nem az élőre fogunk menni, hanem megpróbáljuk a Borzanatot, vagy az Óhalászit. Az óraállítás miatt nem esett nehezünkre hajnali 4-kor kelni. Pilótánk összeszedte az embereket és hatkor már pakolhattunk is a csónakba.

A tavat köd borította, ami inkább félelmetes volt, mint szép. Szerencsére hamar kitisztult, aminek örültünk, mert helyismeretünk majdhogynem a nullával volt egyenlő. Elektromos motor hiányában az Óhalászi Holt-Tiszára nem tudtunk bemenni, de ezt utólag nem is bántuk, mert a hírek szerint annyian voltak, hogy egymásba ért a pöcsük.

A tározón nádfalak mellett, kisebb öblökben és a töklevelesek szélén próbálkoztunk, de a felerősödő szél miatt inkább benéztünk a VI-os öblítőre. Ez halfogás szempontjából tuti helynek mondható. Dávid rögtön meg is mutatta, hogyan kell ezt csinálni, mert sikerült kiszednie egy kisebb csukát. A mederben fogta, így ő ezt a részt erőltette tovább. Bekem (az igazi és nem az angol metroszexuális focista) és én a nádfalak előtt és bedőlt fák mellett próbálkoztunk. A délelőtt folyamán már csak egy kölyök csuka jött, amit egy átjáró bejáratánál sikerült fognom. A hatalmas csónakforgalom miatt úgy döntöttünk, hogy felderítünk más helyeket is, ahová jövőre visszatérhetünk.

Délután jött néhány sügér, illetve Dávid nagyon belehúzott, mert fogott még három méret körüli csukát. Elnézve a többi csónakot ez igen jó teljesítménynek volt mondható. Közben elkezdtünk hezitálni, hogy kimenjünk az élőre emelgetni, vagy kishallal és pergetve nézzünk rá a VI-os öblítő műtárgyára.

Végül is ez utóbbit választottuk, de nem jártunk sok sikerrel. Kishalra nem volt érdeklődő, a gumi csalikat meg a távoli dobások miatt nem tudtuk megfelelően vezetni.

Napnyugta előtt fáradtan, de jókedvűen indultunk a kikötőbe. A legtöbb halat Dávid fogta, én gyengén teljesítettem, de legalább halszagú lett a kezem, Bekem pedig megtanult csónakot vezetni. :)

Jövőre veletek ugyanitt!