Nyilván nem mondok újat azzal, hogy Karácsonykor minden valamire való háztartásban halászlé is kerül az ünnepi asztalra, mint ahogy azzal sem, hogy mindenki a saját receptjére esküszik.

Én is minden évben elkészítem, rend szerint bográcsban. Egy igazi horgásznak illik már az év folyamán felkészülni erre az eseményre. Vallom, hogy az ünnepi halászlé akkor a legjobb, ha a korábban feldolgozott halak "maradékából" csináljuk az alaplét. Erre mindig odafigyelek és ha süllőt, harcsát esetleg csukát készítek, akkor a gerincet, fejet stb. elrakom a fagyasztóba.

Halaszle-2013--10.jpg

Most pedig lássuk, miként jött össze az idei finomság:
Előző este elővettem a húsokat, melyek reggelre szépen kiolvadtak. 24-én délelőtt, amikor nekiálltam a főzésnek szomorúan konstatáltam, hogy nincs meg a bográcstartó. Már mindenhol kerestem, amikor bevillant, hogy a szüreti szarvaspörkölt készültekor kint maradt a szőlőben. Hirtelen jobb kedvem lett, hiszen ez azt jelentette, hogy bepattanhatok a Nivába és csapathatok egyet a felolvadt, sáros/taknyos utakon.

Halaszle-2013--11.jpg
Halaszle-2013--1.jpg
Bő háromnegyed óra múlva már az akácfát hasogattam. Ez a legjobb, ha bográcsban főzünk. Amíg feléledt a tűz és jó parázs lett, felaprítottam a hagymát, megmostam az alaplébe való halakat.

Halaszle-2013--3.jpg

Halaszle-2013--2.jpg

Kevés sertészsíron üvegesre pirítottam a hagymát, ráraktam az alaplébe való egységeket, felöntöttem vízzel, beleraktam a burgonyákat és egy picit megsóztam az egészet (sóval vigyázzunk, pláne, ha a húsokat is besóztuk). Fontos, hogy annyi vizet rakjunk rá, amennyi halászlét akarunk, mert szerintem a később ráöntött nagy mennyiségű víz elrontja a végeredményt. Az alaplé elég sokáig készül, a tüzet megfelelően kell táplálni, az a jó, ha rendesen lobog a levesünk. Az elején fedővel is letakarhatjuk, hogy hamarabb beinduljon a forrás. Az alaplé tetején képződő habot ne szedjük le, mert elveszik a leves íze!

Halaszle-2013--6.jpg

Amikor a harcsafej szétfőtt, a burgonyák is megfőttek, következett a sokak szerint macerásnak mondott folyamat, a passzírozás. Én megadtam a módját, mert szeretem, ha van mélysége a halászlének. Jó ha akad halpasszírozó, mert meggyorsítja a munkát, de ha nincs, akkor megteszi egy burgonyanyomó is.

Halaszle-2013--5.jpg

A passzírozott hallét visszaraktam a tűzre, amíg beindult a forrás egy fakanálnyi zsírban feloldottam a paprikát. Fontos, hogy vegyük le a tűzről a zsiradékot, amikor belekerül a paprika, mert különben megkeseredik! Az így elkészített masszát a lobogó alaplébe öntöttem, majd belekerült a bors, félbevágott tv paprika, erős paprika kombó.

Halaszle-2013--8.jpg

Ez már a célegyenes. Folyamatos kóstolgatás mellett csak a sózásra kellett odafigyelnem. Amikor már jónak éreztem az ízeket, akkor belekerült a patkóra vágott ponty (lehetett volna pontyfilé is), harcsafilé, majd a legvégén az ikra. Innentől már csak ~5 perc kellett neki.

Amire nem tértem ki, az a halászlékocka. Én nem szeretem, mert van jó minőségű paprikám. Viszont úgy gondolom, hogy silány minőségű paprika esetén megfontolandó a használata.

Hozzávalók:

  • 4 fej vörös hagyma
  • 2 kg ponty
  • 1 kg harcsa
  • 0,5 kg süllő
  • 3 fakanál sertészsír
  • 5 kanál jó fajta piros paprika
  • halászlékocka (opcionális, ha lehet hanyagoljuk)
  • 1 db tv paprika
  • 3 db csípős paprika
  • 2 db burgonya
  • házi paradicsom sűrítmény
  • bors

Halaszle-2013--7.jpg

ps: Köszi Huba, hogy nem borítottad fel a bográcsot! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazz.blog.hu/api/trackback/id/tr965708049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.