Sajnos a Tisza ebben a szezonban is a már-már szokásosnak mondható arcát mutatja, azaz árad. Úgy néz ki, hogy január végéig off, de lehet előbb jön a tilalom, minthogy horgászható lenne, így maradnak a környékbeli tavak. Tegnap jött az infó, hogy szabad a pálya, mert az elmúlt hetek enyhe időjárása kiolvasztotta a tavat, ahová néhányszor lenéztem idén.

Reggel elővettem az egyik csukás dobozom, meg egy botot és irány a tó. Mivel mostanában inkább süllőzök és nem volt kedvem szerelni, egy jiges bot került a kocsiba. A nagy sár ellenére viszonylag gyorsan a parton voltam és meglepődve tapasztaltam, hogy az otthon csak fújdogáló szél igencsak erősen fúj. Mindegy, ha már itt vagyok, muszáj dobnom párat, gondoltam.

Egy patinás Gipo kanállal kezdtem vallatni a vizet, amelyet vagy 10-15 éve vásároltam. Ez még igazi román gyártás, itt-ott megspékelve néhány piros motívummal. (Made by me, nem tudom mikor.) Nem kellett sokat várni, a 3-4. dobásra meg is jött az első csuka. Rövid és a feszes bot miatt óvatos fárasztás után sikerült szákolni. ~50 cm konfekció méret. Szuper, megvan 2024 első hala!

A patinás GIPO kanál. Rest In Peace!

Folytattam a pecát, de a szél egyre erősödött. Még két rontott kapásom volt kanálra, meg egy hasonló csuka, de lassan eljött az a pillanat, mikor már a szél annyira erős volt, hogy a nagy felületű és könnyű kanállal lehetetlen volt dobni. Megvolt a tuti csali, de muszáj volt váltani.

Megmondom őszintén, én csukázni inkább a jól bevált csalikkal szoktam, ezért jött is a másik régi kedvenc, egy piros-fehér szandra 5g fejjel. Ezzel már lehetett dobni és új, szelesebb helyeket is meg tudtam szórni. Sokadik dobásra elnehezedős kapásom volt, amelynek bevágtam és elemi erőbe ütköztem. Hosszas fárasztás után sikerült partközelbe terelni a termetes csukát, de hiába nyúltam a merítőháló után, azt bizony az előző helyemen hagytam. Kézzel próbáltam kivenni, de nem sikerült. Alig bírtam átérni a "nyakát", nem találtam rajta megfelelő fogást és a meredek parton megcsúszva, a halat elengedtem, a csali pedig kipattant. Az igazat megvallva nem számítottam nagyobb halra, de így, hogy a kezemben volt eléggé bosszantott, hogy nem tudtam legalább egy képet csinálni róla. 80 centi feletti volt biztosan.

Konfekcióméret

Bosszús és csalódott voltam, de legalább volt akció! Szórtam a vizet tovább, amikor a szél enyhült, akkor visszakerült a kanál. Ha meg nagyon fújt, akkor ment fel a szandra. Egy akadósabb részre értem, ahol már sokszor horgásztam, egész jól ismerem. Lassan, érzéssel vezettem a csalim és jött is az óvatos kapás. Talán nem jól vágtam be, mert néhány méter után elveszettem a halat, aztán pár méterre a GIPO-t is, mivel leakadtam vele és sajnos bent maradt. Baromira sajnálom, pótolhatatlan darab. :(

Ez után úgy döntöttem, hogy visszamegyek arra a részre, ahol az első halakat fogtam, mert az egyre csak erősödő szél sajnos nagyon korlátozta a meghorgásztató helyeket. Már gumihalat/twisztert se lehetett dobni, úgyhogy cselhez folyamodtam. Egy relatíve nehéz 4-es Vibrax sárga színben. Na ez jó lesz, gondoltam. Amúgy nem. Utálom ezt a színt, sosem fogtam még vele, de súly/méret arányban ez volt az, amit jól lehetett dobni. Talán második bevontatásra le is verte a következő áldozat, aki meglepően jól védekezett. 5-6 perces fárasztás után sikerült őt kiszedni. Csuka! 83 cm elejétől a végéig. Párat fotóztam, aztán ő is ment vissza, ahogy a többiek is.
Az én hibámból elrontott jó csuka után ez így kerek és szép zárása lett a (fél)napnak.

A feszes bot dacára kijött a hal.

Mindent összevetve jó kis peca volt így év elejére, talán még holnap, vagy hétvégén is kijutok, aztán újra befagy minden itt a környékben. Görbüljön mindenkinek gyerekek, remélem sok hasonló élményben lesz még részünk!
BÚÉK mindenkinek aki ide téved!

pisz!

Amikor fél órát szenvedsz a citerahúrral, hogy ne szaggasd be, a csuka meg 5 perc alatt elintézi...