Az idén Erdélyben nyaraltunk. Szép volt, jó volt. Hál’ Istennek sikerült kimenni a Zetelaki tározóra pecázni. Pár pisztrángot kipattintottunk Katival.
Ha lesz időm írok róla hosszabban.
Hazatérés napjára éjszakai pecát terveztem, de a közel 10 órás út miatt korábban elaludtam. :) Így hajnalba mentem ki egy közel 2,5 órás pergetésre.
Laciék aprítanak a Pón. Reméljük lesz élménybeszámoló...
Mostanában elég nehéz kenyér a pergetés az egyesületi vizemen. Többször is voltam kint, de csak harcsákat akasztottam. No nem mintha baj lenne, csak azért eseménydúsabb szokott ez lenni. Sokat gondolkodom, hogy miért van ez.
Az eredménytelenséget annak tudom be, hogy a Galgahévízi tározón (Bika-tó) kevés a víz. Sajnos nincs vízutánpótlás, csak ha esik az eső. Ez mostanában elég ritkán történik meg, így cirka 50 cm víz párolgott el a tóból, ami nagyon hiányzik. A part menti részeken, beleértve az erdő alatti oldalt is, alig van víz.
A reggeli órák általában jók szoktak lenni, de mostanában nem így van. Egyszerűen a felkelő nap is annyira átvilágítja a sekély part menti vizeket, hogy nincs kapás. Nyilván a halak is beljebb húzódnak, vagy a franc tudja. Lehet, hogy csak mi, pergetők vagyunk bénák. Mindenesetre próbálkozni kell. Fenti elméletem miatt az esős, illetve eső utáni napokon mindig rápróbálok, ha az időm engedi.
