Ha követed a blogom, akkor bizonyára ismerős számodra a bokorugró technikák iránti rajongásom. Sokat böngészek a neten, új lehetőségek után kutatok, próbálok ötleteket meríteni. Pár hónapja találtam egy jónak tűnő megoldást a jigfejek és ezáltal a twisterek/gumihalak védelmére. Ezt fogom most megosztani veletek.

A bokorugró kütyü gyakorlatilag egy fröccsöntött műanyag, amely a jigfejre rögzíthető anélkül, hogy le kelljen venni a gumihalat. Első ránézésre kellően flexibilis és nem törik el ha kapás van. Majd meglátjuk, hogy mennyivel lesz ridegebb, ha 0 fok közelében lesz a hőmérséklet. 1/0, 2/0 és 3/0 méretekben gyártják, sajnos nagyobb egyelőre nem beszerezhető.

10 db van egy csomagban

A lényeg.

A termék minőségileg rendben van, de szinte minden darabon van sorja, ami könnyen eltávolítható például egy 150-es csiszolóvászon segítségével. Szerintem ha nem távolítod el, akkor sem lehet baj. A működési elv, az applikáció és a levétel is rémesen egyszerű, erről nem is beszélnék. Nézd meg a képeket és minden kiderül.

A nyár folyamán megcsappant műcsali készletek pótlása folyamatban.
Többek közt ők jöttek tegnap:

A történet szereplői egy folyó orvhalászai és vízirendőrei. A folyóban ipari tételben orvhalászó csoport és egy tőlük független kockásinges, magányos haltolvaj garázdálkodik. A Kossuth-díjas rendező, Gyarmathy Lívia filmje.

Szereplők:
Gyarmathy Lívia - Rendező
Darvas Ferenc - Zeneszerző
Reitmeyer Árpád - Operatőr
Vékás Péter - Operatőr
Böszörményi Zsuzsa - Producer
Thuróczy Csilla - Gyártásvezető
Eszlári Beáta - Vágó

A sok nullázós, vagy csak kapásokig jutós peca mellé néha becsúszik egy-egy élménypeca is. Nem volt ez máshogy ma reggel sem. A fényváltás köztudottan jó fogással kecsegtet. Most megtaláltam a megfelelő helyet, a csalit és csalivezetést is. Egyszóval minden klappolt. Kis túlzással alig volt dobás, ami akció nélkül telt ezalatt a másfél óra alatt.

Az ott egy légy? Észen légy!

A bloggal kapcsolatosan sok tervem volt a nyárra, de egyik sem jött össze időhiány, vagy a lustaságom miatt. Match botos pecáról, halszeletes süllőzésről meg nem akartam posztot írni. Ugyan van egy félig-meddig elkészült kenyérkockás-pontyos írásom, de még nem érzem teljesnek, talán később kirakom.

A hajnali pergetés az egyik kedvencem, viszont képtelen vagyok 4 óra előtt felkelni. Ahogy megyünk ki a legmelegebb évszakból, úgy kel egyre később a nap, a 4:30-as ébredés pedig már nekem is megfelel. Ebből következik, hogy mostanság többet megyek ki munka előtt horgászni.

4:50-kor értem a tóhoz, gyorsan leadtam az engedélyt, kézfogás Zoli bácsival, aztán irány a bevált helyek egyike. Menet közben kémleltem a vizet, a felszálló ködben sok felszíni rablást lehetett látni, úgyhogy szaporára vettem lépteim. A sebtében összeállított bot végére wobbler került, amit már küldtem is a tutiba. Pár dobás után semmi, de a partszéli bokor tövében rablást láttam. Gyors csali csere és repült is a texas riges gumi. A fenékről megindított csalit pár pöccintés után egy jobb süllő verte le. Sajnos a hal néhány fejrázás után lemaradt, de már megérte kijönni - gondoltam.

A nap lassan kibukkan a fák mögül, már nem maradt sok időm. Egy víz alatti tuskó mellett kisebb süllőt akasztottam, amelyet sikeresen ki is tudtam venni. Twisterre volt éhes. Próbáltam pár képet csinálni, de fény hiányában elég rosszul sikerültek a fotónak nem nevezhető felvételek. Az EOS-t rossz cipelni, kell keresni valami fotós cuccot, ami hátizsákba rakható és amiben sérülésmentesen szállítható a fényképező. Amíg nincs megoldás, marad a telefon és ezek a silány minőségű képek. Valakinek ötlet?