Egy hete folyamatosan mínuszban van a hőmérő higanyszála. A nappali felmelegedés sem gátolja meg a jégképződést. A környező sekélyebb vizű tavak mind befagytak. Mivel horgászni muszáj, a hatvani Sóderos tóra vettük az irányt. Ez a bányató rendkívül nehezen fagy be, így itt tuti a peca. Az ismerősöktől biztató információkat kaptunk, megy a csuka!

Kicsit késve, reggel 8 óra körül értünk Hatvanba. Betértünk a Peti Horgászboltba, ahol kiváltottuk a napijegyet, kicsit körbenéztünk és vettünk pár gumihalat, ha már ott voltunk. :)

A Sóderos megközelítése könnyű, a tóhoz vezető út apró kavicsokkal van leszórva, minősége kielégítő. Megérkezéskor ez a kép fogadott:

A helyszínről:

Az A Beton tó kb. 120-130 hektár méretű, de ez a szám hónapról-hónapra változik, mivel a tavon intenzív kavicsbányászat folyik. A tó két részre osztható. A nagyobbik részt évtizedekkel ezelőtt bányászták a hagyományos kanalas-kotrós megoldással. Itt a vízmélység átlagosan 3-4 méteres, víz alatti púpokkal és gödrökkel tarkított.

A régi kotrású bánya partját benőtte a fű és a partot belakták a horgászok. A tavon saját stég építése engedélyezett, ezért a tó partját végig stégek tarkítják. Vannak jó minőségű, karbantartott stégek, és vannak vízbe roskadó ócska tákolmányok is.

A tavon mindenféle mederviszony megtalálható. Vannak olyan részek, ahol a platók felett csak 50-60 centis víz található. Ez a rész a gyorsan melegedő víz miatt tavasszal vonzza a halakat. Az igazán nagy pontyokat a 9-10 méteres mélységekből fogják az őszi időszakban, mikor a halak már keresik a mélyebb, melegebb részeket. A 12 méteres új kotrású rész legnagyobb részén nem is horgászott még ember, így nem is lehet tudni, hogy ott milyen halak élhetnek.

A peca:

A tóról kapott információk alapján a gumihalak és twisterek mellett tettem le a voksom. Az volt a terv, hogy a nádasokkal szegélyezett szélvizekben kisebb jig fejekkel fésülöm át a vizet, ha itt nincs érdeklődés, akkor a mélyebb, gödrökkel tarkított részeket vallatom. Nyilván nehezebb jigekkel.

Először a kedvenc Berkley Powerbait Ripple Shad került a kanóc végére. Sajnos nem vált be, így cserélni akartam. A gumis dobozom a nagy kapkodásban a kocsiban hagytam, de eszembe jutott, hogy a zsebemben vannak a boltban vásárolt gumik.

Egy 10 cm Delalande Miss Shadet raktam a kapocsba. A csúnyácska piros fejű, UV sárga gumi már repült is a korábban felderített törés felé. A 10g fejjel lassan ért a fenékre, majd rögtön indítottam is. Csak az orsóval dolgoztam, a mélyebb vizeknél szerintem ez is elegendő a csali megemeléséhez. Talán a harmadik földre ültetés után gyenge koppintást éreztem, aminek határozottan bevágtam. A bot életre kelt és rövid fárasztás után gripeltem a méret körüli csukát.

Tovább dobáltam a törést és több kapásom is volt, amiből még kettő akadt. Sajnos a fárasztás során elvesztettem mindkét halat, mielőtt megláttam volna őket. Minden kapás óvatos volt, a halvesztést is ennek tudtam be, ezért gondoltam csalit váltok. A legkülönbözőbb színű/méretű/formájú plasztikokat dobáltam, de kapásig egyikkel sem jutottam.

Ez így nem nagyon jó! Visszaraktam a kommersz színű Delalandét.

Egy másik stégről a meder felé dobva óvatos kapásom volt, amelyet egy jobb csukára váltottam. A gumi szájszélbe akadt és a csuka kiemelése után ki is esett. Itt szerencsém volt. :)

A folyamatos helyváltoztatás közben egy olyan szakaszra értem, ahol több stégen is bojliztak! (Kitartóak a srácok, hogy november 19-én még nyomatják… :) ) Itt nem nagyon forszíroztam a dobálást, de egy ígéretes helyen bepöccintettem csalim egy látható víz alatti fa mellé. A földet ért plasztikot megindítva rögtön kaptam egy koppintást, aminek bevágva éreztem a halat. A kilós forma csuka gyors fotózás után már távozott is.

Ezt az akadót jónak véltem és megint rádobtam. Nem hiszem el! Megint kapás! De a hal nem lett meg, távozott a gumi farkával együtt.

Gondoltam egye fene. Elővettem egy másikat és bele akartam húzni a jiget. Ekkor vettem észre, hogy a kis Delalande Miss Shad gyártási hibás és tele van zárványokkal. Buktam a hetet. Egy zöldes alapszínű, fekete hátú Mann’s Shad-et raktam az előkém végére. Az akadóról nem sikerült több kapást kicsikarnom. Délután 1 óra volt és úgy döntöttem ebédelek, majd kaja után a tó másik részét, az un. félszigetet dobálom végig.

Ezen a részen csak egy akcióm volt egész délután. A tó közepe felé dobáltam, a medertöréseket, gödröket kerestem. A legtöbb kapás ezekről a helyekről jött eddig is. Egy óvatos pöccintés után éreztem, hogy jó halat akasztottam. Keményen dolgozott a mélyben, miközben többször is kérte a zsinórt. Sajnos az egyik “pumpálásnál” elvesztettem. Csak a sötét vízben megvillanó testét láttam. 4-5 kilósra saccoltam. Kár érte. :(

Még dobtam párat, de egyre jobban sötétedett, így lassan pakoltam.

Összegzés:

Számomra idegen vízen 3 halat fotózhattam és engedhettem vissza. Emellett volt rengeteg kapásom és több megakasztott halam is. Valamiért nagyon finnyásan evett a csuka, a lassan vezetett gumit is csak koppingatta, csipkedte.

A legtöbb kapás a mély részekről, medertörésekről jött. Igaz, inkább ezeket a részeket vallattam.

A nap végén elvesztett jobb csuka miatt van egy kis nagy hiányérzetem, egyébként kitűnő peca volt.

Idén még visszatérünk!