Csütörtökön szabin voltam és reggel kinéztem pergetni. Bőven napfelkelte előtt értem a vízre, így lett volna időm rendesen felvenni a mellest, ehelyett inkább gyönyörködtem a vízben. Senki nem volt a tavon, így nem csoda, hogy a part melletti sekélyben is lehetett hallani rablásokat. A háborítatlan környezet miatt úgy döntöttem, hogy nem a megszokott helyeken fogok próbálkozni, hanem ott, ahol egyébként hétvégén nagy a nyüzsi.

Kezdett világosodni ezért egy Salmo Perch RH-val kezdtem dobálni. Meleg vízen nálam ez a szín az egyik favorit csukára. Talán a harmadik dobásra jelentkezett egy csuka, de sajnos leverte magát. Nem volt nagy, így nem bántam. Párat dobtam még aztán átmentem egy másik helyre. Itt első dobásra jött egy kis harcsa, de valamibe belevitte a zsinórom, mert leakadtam. Szerencsére már partközelbe történt a leakadás, így bementem segíteni. A wobbler meglett, a hal (amit 2-3 kilósra saccoltam) nem. 2:0 oda. Ez már kicsit bosszantott, de mentem tovább...

Egy tuti helyen álltam meg, ahol az aznap bevált wobbler és a korábbi tapasztalataim alapján 100%-ig biztos voltam, hogy lesz akció. Ilyenkor az ember talán még jobban koncentrál. :) A második dobásra brutális rávágásom volt, rögtön kért vagy 5m zsinórt. Ez nem is lett volna probléma, de a víz alatti dzsindzsát ismerve rám jött a para. Próbáltam ráfogni a dobra, de a lájtos bot miatt hamar felhagytam az ilyen jellegű próbálkozásokkal. Nem maradt más választásom, be kellett ugranom a hal után. A hal ekkor már az akadó közepén járhatott. Pár ágon sikerült átemelnem a 15-ös PP-t, majd az egyik balul sikerült lépés után a csak félig felvett melles csizmán folyni kezdett befelé a víz. Mert nekem hajnalban gyönyörködni kellett és csak derékig vettem fel a cumót... Közben a hal annyira bement a fába, hogy leakadtam. Rövid szenvedés után csak a not-a-knot kapocs jött fel. A fluorocarbon szakadt középen. Ami biztos, hogy ez a hal nem a 2-3 kilós galgahévízi egyen harcsa volt. 3:0 és buktam a halat, buktam a wobim.

Pár percig ültem magamba roskadva, de aztán felpattintottam egy Salmo Perch RR-t a fluorocarbon végére és mentem tovább a kedvenc részemre. A továbbiakban sajnos pöccintésem, lekövetésem se volt. Ennyit számít a szín.

A történteken felbuzdulva délután vásároltam egy harcsára is használható botot és péntek reggel, meló előtt kimentem revánsot venni... de ez egy másik post lesz.