Beköszöntött a tél

Mostanában nem úgy alakulnak a dolgok peca fronton, ahogy azt elterveztem. Minden környező víz befagyott, viszont a jég vastagsága nem alkalmas horgászatra. Az ünnepek közt próbálkoztam a Zagyván, de számottevő sikerről nem tudok beszámolni. 2013-ban pedig csak sétálni jutottam ki a vízpartra. Ez bizony elég szomorú!

Múlt héten fogott kölyök csuka, csakhogy hal is legyen

Másoktól viszont csupa jó híreket hallottam, miszerint a domonyvölgyi kettes befagyott és fogják is rajta a csukát. Üröm az örömben, hogy csak tagok horgászhatnak télen. Hatvanban a 10 pluszos jégen Laci is fogott, a haverja meg kettőt viszonylag rövid idő alatt. Jó lett volna kimenni ide és kirántani párat, vagy ránézni a süllőre, de van egy baj ezzel a tóval... az idei napijegyeket  6000 Ft-ra emelték. Suck!

Vasárnap délután egy barátom invitálására kilátogattunk a Domonyvölgyi II. számú tóra. Nem volt sok időm rákészülni a dologra, ezért csak egy (még tavaly összeállított) süllős lékpeca botot raktam be a fényképezőgép és lékfúró mellé.

Partszélben is próbálkoztunk

Tudni kell a tóról, hogy fentről egy patak táplálja, ami elég sok hordalékot hoz. Részben ez volt az oka a tó eliszaposodásának, amin néhány évvel ezelőtt az iszap kiszivattyúzásával segítettek. A halőrház felől indultak a munkálatokkal, de a hajóval nem tudtak teljesen végigmenni, mert elfogyott a víz. Emiatt a befolyó oldalán lévő rész valamivel sekélyebb, csak középen húzódik egy ~2m mély, tuskókkal tarkított árok. Mi ezt a részt kezdtük el meghorgászni. Kb. 1 óra körül fúrtuk az első lékeket. 

Hubának tetszik az úszó, párszor el is szaladt vele... :)

Idén nem tároltam be sneciből, ezért a süllős botra is egy kisebb kárász került. Ezt nem nagyon szerette a 10 grammos úszó, de működött. Kb. 20 percenként váltogattuk a lékeket, az első órában nem volt eredmény.

Közben néhány barát kilátogatott hozzánk, akikkel nagyon jól telt az idő, csak Hubára kellett figyelni, aki minden stéget meglátogatott és kukázott magának valami finomat. Nyilván fantasztikusabb a nyáron ott felejtett erjedt búza-kukorica kombó, mint a jutifalinak szánt csirkemáj... :)

Ennek a képnek legyen elcsépelt címe: "Kapásra várva"

Délután 3 körül jöhetett az első és egyben utolsó kapásunk, a partszéli nádas mellett felkínált kárászt kívánta meg valaki. Kivártam, majd mikor ismét megindult beküldtem neki. A hal súlyát éreztem, de nem akadt rendesen az egyes horog miatt. Nyilván lehetett volna seggig nyeletni, de általában nem szoktam.

A lezárt terület jó halakat rejt

A nap hátralévő részében több kapásunk nem volt, pedig nagyon bíztunk benne. Halat nem fogtunk, de legközelebb szólunk a vendéglátóm unokaöccsének is, aki a fenti képen látható csukával már bizonyította, hogy nagy pecás lesz. :)

Görbüljön a jégen is!